2012. február 16.

február 2.

A medve és az árnyéka



Ezen a napon kijön a barlangból a téli álmát alvó medve, és ha nem látja meg a saját árnyékát – merthogy borús az idő –, akkor kint is marad. Ha ezen a napon süt a nap, akkor bizony visszafordul, mert hosszú lesz még a tél.

A „medvés” hiedelem hozzánk valószínűleg Erdélyből érkezett, és a magyar legendáriumban a nagy mesélő, Jókai Mór szorított számára helyet. Az új földesúr című regényében így ír: „Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, (…) akkor a medve visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább... Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; (…) akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. (…) S a medvének mindig igaza van.”

cikk részlet: National Geographic

2012. február 2-án hideg, ragyogóan napsütéses idő volt. A medve meglátta az árnyékát, tehát a tavasz még várat magára. Így is lett!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése